Az aszály és az éghajlatváltozás megváltoztatja a fák betegségét Sierra Nevadában

Még a kórokozóknak is vannak határaik. Amikor túl meleg vagy túl száraz lesz az idő, egyes kórokozók – mint sok élőlény – hűvösebb, nedvesebb és vendégszeretőbb éghajlatot keresnek. Az ökológusok megkérdőjelezték, hogy a felmelegedő, száradó éghajlat összefügg-e a növénybetegségek terjedésével, de az éghajlatváltozás ujjlenyomatának észlelése nehéz volt.

A Davis-i Kaliforniai Egyetem tanulmányában az első bizonyítékok egy része arra utal, hogy az éghajlatváltozás és az aszály megváltoztatja a fertőző betegségek körét a fehér fenyőhólyag rozsda betegségben szenvedő erdőkben. „Mivel a kórokozóknak hőtűrésük van, ennek a betegségnek a tartományában bővüléseket és összehúzódásokat látunk”-mondta Joan Dudney, az UC Davis Davis H. Smith posztdoktori munkatársa, a tanulmány szerzője, Andrew Latimer professzor, a tanulmány társszerzője. „Az éghajlatváltozás nem annyira a betegség széles körű növekedéséhez vezet, hanem inkább eltolódik a megjelenés helyéhez.” A Nature Communications folyóiratban ma közzétett tanulmány kiterjedt a fehér fenyőhólyag rozsdabetegségre 1996 és 2016 között Sierra Nevada déli hegység déli részén fekvő erdőkre. Ugyanakkor alacsonyabb szinteken is csökkent, ahol a körülmények gyakran túl forróak és szárazak voltak a túléléshez.

„Tanulmányunk egyértelműen bizonyítja, hogy a fertőző növénybetegségek felfelé haladnak, és nagyon gyorsan haladnak” – mondta Dudney. „Kevés fenyő áll ellen az alapvetően északi féltekén a fehér fenyőjárványnak.” A fehér fenyő hólyagos rozsdabetegségét egy kórokozó, a Cronartium ribicola okozza, és ez a fehér fenyőfajok jelentős csökkenéséhez vezetett az Egyesült Államokban, beleértve a fehér kérgű fenyőt is, amelyet fenyegetett fajként sorolnak fel. A tanulmány azt sugallja, hogy a fehér kérges fenyő és sok más magasan fekvő fenyőfaj egyre inkább veszélyeztetheti az éghajlatváltozást.