A neutronok összefüggést mutatnak az agy lítium-koncentrációja és a depresszió között

A depressziós rendellenességek világszerte a leggyakoribb megbetegedések. Az okok összetettek és a mai napig csak részben értettek. Úgy tűnik, hogy a lítium nyomelem szerepet játszik ebben. A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) kutatási neutronforrásának neutronjait felhasználva egy kutatócsoport bebizonyította, hogy a depressziós emberek agyában a lítium eloszlása ​​eltér az egészséges embereknél tapasztalható eloszlástól.

A lítium sokunk számára ismert az újratölthető elemekről. A legtöbb ember naponta lítiumot fogyaszt az ivóvízben. Nemzetközi tanulmányok kimutatták, hogy az ivóvíz magasabb természetes lítiumtartalma egybeesik a lakosság alacsonyabb öngyilkossági arányával. Sokkal nagyobb koncentrációban a lítiumsókat évtizedek óta alkalmazzák a mánia és a depressziós zavarok kezelésére. Azonban a lítium pontos szerepe az agyban még mindig nem ismert. A Müncheni Műszaki Egyetem fizikusai és neuropatológusai csatlakoztak a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem igazságügyi orvosszakértőihez és Heinz Maier-Leibnitz (FRM II) kutató neutronforrás szakértői csoportjához egy olyan módszer kidolgozásához, amely pontosan meghatározza a lítium eloszlását az emberi agyban. A csapat reményei szerint sikerül levonni a terápiára vonatkozó következtetéseket, valamint jobban megismerni a depresszióban szerepet játszó fiziológiai folyamatokat.

A tudósok egy öngyilkos páciens agyát vizsgálták, és összehasonlították két másik személlyel. A vizsgálat középpontjában a fehér agyi anyag lítiumkoncentrációjának és az agy szürkeállományának koncentrációjának aránya állt. Annak megállapítása érdekében, hogy mennyi lítium van jelen az agyban, a kutatók 150 mintát elemeztek különböző agyi régiókból – például azokból a régiókból, amelyek feltehetően felelősek az érzések feldolgozásáért. Az FRM II Prompt Gamma-Ray Activation Analysis (PGAA) készülékén a kutatók neutronokkal besugározták a vékony agymetszeteket.