A keleti és a nyugati házi egerek párhuzamos evolúciós utakat választottak az Egyesült Államokban

Az európai házi egér Amerika szinte minden szegletébe behatolt, mióta a gyarmatosítók néhány száz évvel ezelőtt bevezették, és ma már gyakorlatilag mindenhol élnek, ahol az emberek tárolják ételeiket.

Ugyanakkor a viszonylag rövid időtartam alatt – 400-600 egérgeneráció között – a keleti és nyugati partvidék populációi testméretüket és fészeképítési viselkedésüket szinte azonos módon változtatták meg, hogy alkalmazkodjanak a hasonló környezeti feltételekhez – derül ki egy új biológusok tanulmányából a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben. Ezen adaptációk elvégzéséhez – legalábbis a testméretnél – az egerek az Egyesült Államok nyugati részén sok genetikai változást fejlesztettek ki, mint a keleti unokatestvérek, megmutatva, hogy az evolúció előbukkan ugyanazokon géneken működik különböző populációkban, amikor ezek a populációk hasonló környezeti feltételekkel szembesülnek. A tanulmány az első olyan alkalom, amikor a tudósok felkutatták az emlősök komplex adaptív tulajdonságának alapjául szolgáló genetikai változásokat, bár hasonló vizsgálatokat végeztek laboratóriumi rovarokkal, például gyümölcslegyekkel is.

„E cikk nagy üzenete az, hogy az evolúció bizonyos kiszámíthatósággal bír, mind a szervezet szintjén, mind a genetikai szinten” – mondta Michael Nachman, a tanulmány vezetője, az UC Berkeley integratív biológia professzora. „Megmutattuk, hogy ugyanazokat a géneket egymástól függetlenül toborozták két különböző területen, nagyon rövid evolúciós idő alatt. Ez jó példa egy rövid idő alatt bekövetkező gyors evolúciós változásra egy komplex adaptív tulajdonság szempontjából.” Az eredmények a rágcsáló kártevőkön kívül más emlősökre is kihatással vannak. „Az általunk vizsgált egerek ésszerű modellt jelentenek az emberi evolúció gondolkodására is, mivel az emberek körülbelül annyi generáció óta vannak Amerikában, mint a házi egerek” – mondta Nachman.