A globális felmelegedés fenyegeti a sarkvidéki oázist
A legjelentősebb sarkvidéki oázis érzékeny az éghajlatváltozásra – a kutatók szerint a globális felmelegedés veszélyezteti a régió ökoszisztémáját, és azt jósolják, hogy az oázis megszűnik létezni.
A Helsinki Egyetem Környezeti Változások Kutatási Egysége (ECRU) részt vett egy nemzetközi tanulmányban, amely az Északi-sark legfontosabb oázisának évezredes történetét és az éghajlatváltozás jövőjére gyakorolt lehetséges hatásait vizsgálta. Az Északi Vízi Polínia egy egész évben nyitva tartó terület, amely Grönland északnyugati része és a kanadai Ellesmere-sziget között, a Baffin-öböl északi részén található, amelyet egyébként az év nagyjából nyolc hónapjában borít a tengeri jég. A terület sarkvidéki oázis, és Grönland eredeti népességének egyik fő migrációs útvonala északra húzódik. A tanulmányban a tengeri és tavi üledékekben megőrzött mikrofosszíliákat és kémiai biomarkereket elemezték, mint a múlt kulcsait, feltárva az elmúlt 6000 év történelmi változásait az Észak-Vízi Políniában.
A polynya magas elsődleges termelési aránya, amelyért tengeri környezetben kovaföld és más mikroalgák felelősek, változatos és egyedülálló ökoszisztémát tart fenn, amely biztonságos menedékként szolgál számos faj számára az északi -sarkvidéki körülmények között, amelyek egyébként zordak. A Keystone sarkvidéki fajok, mint például a jegesmedve, a rozmár és a narval is ott virágoznak. A vadászatra és halászatra támaszkodó bennszülött lakosság számára ez a terület, az északi félteke legnagyobb políniája mentőöv volt. A tanulmány szerint a polína stabil volt, és elsődleges termelése nagyjából 4400-4200 évvel ezelőtt volt, akkor, amikor az emberek Kanadából érkeztek Grönlandra a fagyott Nares-szoroson keresztül. A polínia stabilitása azonban az elmúlt évezredekben változott: a 2200–1200 évvel ezelőtti melegebb éghajlati időszakban a terület instabil volt, és termelékenysége drasztikusan csökkent.